Népes közönség jelenlétében mutatták be hétfő este az újonnan megjelent Csángótelep – Gyertyános című, Kinda István és Tamás Sándor által szerkesztett kötetet az esztelneki kultúrotthonban. A telt házas rendezvényt a magyar kultúra napja alkalmából szervezték, azon részt vett a kötet néhány szerzője, illetve fellépett Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, Vaszi Levente csángó népdalénekes és a helybéli Hamuvirág néptáncegyüttes.
Házigazdaként Salamon Balázs, Esztelnek polgármestere mondott köszöntőt, kiemelve, hogy „ez a könyv a község lakóinak egy kiemelt részéről szól, az ő életüknek, szokásaiknak, hagyományaiknak és értékrendjüknek állít emléket”. E különleges esemény ünnep számukra, a község lakói gazdagabbá váltak a gyertyánosi csángók által, tette hozzá.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta, Kinda István néprajzkutatóval olyan témát választottak, amely az itteni emberekről szól, s mint fogalmazott, „nekem is szívügyemmé vált ez a könyv”. Először gyakornok erdészként 1987-ban járt Csángótelepen, azután többször is felkereste, s látva, hogy a település eltűnt, arra gondoltak, könyv formájában meg kell menteni az utókor számára. Kinda István „heroikus munkát végezett”. Ő maga a térképtörténeti adatokat összegezte, s bár rövid életű a település, mégis tucatnyi térképen szerepel, magyarázta. – Tiszteletből szerkesztettük a könyvet azok iránt, akik gazdasági okok, nehéz életkörülmények miatt a Gyimesekből elindultak ide otthont teremteni maguknak – hangsúlyozta.
Kinda István részletezte a hiánypótló kiadvány megszületésének történetét, a könyv a hetvenes évektől kezdődően néprajzi tanulmányokat, riportokat, újságcikkeket és dokumentumértékű fotókat tartalmaz a Lassúágként is emlegetett, Gyertyános néven is ismert településről, annak egykori csángó lakóiról. „A Kárpát-medence keleti peremén – hangsúlyozta –, a vízválasztón túl létrejött havasi település romantikája a távoli szemlélő számára vitathatatlan. Közelebb lépve azonban bonyolult sorsok, szívós munkával lepergett életek, küszködésekkel, nélkülözésekkel tarkított, de szabadságérzettel áthatott és sok örömmel gazdagított életvilágok bontakoznak ki előttünk”. A kiadványt az emlékállítás céljával szerkesztették, a kutatómunka során a teljességre törekedtek, az volt a céljuk, hogy összegyűjtsenek minden cikket, tanulmányt, melyet az 1935 és 1996 között élő településről eddig írtak és közzétettek, fűzte hozzá.
Berecz András esztelneki emlékeiről mesélt, Kakas Zoltán néprajzosként, fotográfusként, természetvédőként szerzett élményeit osztotta meg. Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi professzor online kapcsolódott be a beszélgetésbe, elmondva, hogy kézdivásárhelyi tanárként évente több kulturális túrát is szervezett diákjaival e térségbe. Számára Csángótelep sorsa erőteljesen szimbolikus, s azt is megjegyezte, nagyon örvend annak, hogy Esztelnek népe befogadta az onnan elszármazottakat.
